4 érzés, amit csak egy vidéki pihenés alatt élhetsz meg
Városi vagy vidéki élet?
A kérdés azóta létezik, amióta van falu, kis település, és van nagyváros. Azóta, amióta kialakult az, hogy egy részünk a pezsgő, sokféle, gyorsan fogyasztható lehetőséggel csábító város felé húz – legyen az a fogyasztás egy gyorsétterem, egy film vagy egy bármilyen elérhető program – míg másik felünk vágyik valami másra, nyugalomra, feltöltődésre és lelassításra.
Teljesen igaz, hogy a nagyváros a lehetőségek végtelen tárházát kínálja nekünk. Legyen az kulináris élvezet, kulturális feltöltődés, bármilyen egyéb program, sportolási lehetőség – minden azonnal a rendelkezésünkre áll. Minden elérhető, mindenhez hozzáférhetünk. Elmegyünk, megnézzük, elfogyasztjuk – és másnap már új lehetőséget keresünk és vágyunk a folyamatos impulzusokra. Ennek is megvan a maga varázsa.
A vidék azonban valóban más.
A vidék, ami ebben az esetben kisebb város akár, vagy község, esetleg egy falu.
Utazzunk el képzeletben most ide – vagy legalábbis gondoljuk át a következőket!
Íme 3+1 érv, amiért legközelebb biztosan vidékre fogsz utazni!
Először is: nem kell rohanni. Nem érezzük a fenyegetést, hogy kimaradunk valamiből – ennyire egyszerű ez az egész. Minden sokkal lassabban, mondhatjuk azt, hogy rendes, kényelmes ütemben zajlik. Így aztán azt sem érezzük minden egyes percben, hogy valamiről tuti, hogy lekésünk. Ennek az eredménye pedig kisimulás, harmónia és nyugalom lesz. Mindenképpen megéri.
Másodszor: minden emberléptékű, minden kényelmesen elérhető. Nem kell átrohanni valamilyen közlekedési eszközön öt perc alatt A-ból B-be – mi is alig hisszük el, de sétálunk. Nem akarunk autóba ülni, inkább biciklizünk egy jót, hogy felfedezzük a környéket. Vagy túrázunk a közeli erdőben. Mi válunk a saját életünk központjává – és ehhez csak le kellett lassulnunk és körbe néznünk.
Harmadszor: minden kitisztul körülöttünk. Újra látni és érzékelni kezdünk, és rádöbbenünk arra, milyen csodálatos is egy nyíló virág, egy búzatábla vagy akár az erdő színeinek játéka. Minden illatnak örül az orrunk, amely szinte új életre kel – a tüdőnkkel egyetemben. Az oxigéndús levegőt szinte harapni lehet, mely édes illatokkal – természetesen minden évszakban másmilyennel – érkezik meg reggelente. Bizony, még az is előfordulhat, hogy esténként mély álomba zuhanunk és nagyon jól alszunk, hiszen a levegő minősége, a más élettempó mind-mind változást indukál bennünk. Így lesz a felületes, kapkodó hétköznapjaink rövid alvásai után újra édes és pihentető az álom.
Negyedszer: ételek és italok ízei, illatai köszöntenek minket újra. Persze, ezeket már éreztük – szagoltuk, kóstoltuk és szerettük. Most azonban, mivel más a tempó, mivel élvezzük a perc adta örömöket is, mivel megtanultuk megbecsülni a pillanatot, a régi ízek születnek újjá egy-egy nem is feltétlenül túl bonyolult ételben, vagy házi készítésű italban. Nagy öröm a gyerekkori, már-már elfeledett ízek nyomába eredni újra, elcsodálkozni azon, hogy mennyire más, ha valóban a faluban termett a paprika és a paradicsom, vagy akár megkóstolni, a régi, nagymama-féle málnaszörpöt.
Azt írtuk, vidéken lenni más?
Így igaz, de ez kevés lenne így.
Vidéken lenni igazi csoda. Valami fenséges visszatalálás a legfontosabb emberhez a saját életünkben – önmagunkhoz. Igazi, hamisítatlan énidő. A pillanat örömét éljük át újra, azt, ami igazán lényeges.
A lét megélésének ünnepe ez. Mindenkinek kifejezetten ajánlott újra és újra átélni, pihenni, feltöltődni, régi-új élményekkel gazdagodni. Egy olyan orvosság segítségével, aminek nincs semmilyen mellékhatása.
Visszatalálni – önmagunkhoz.