A Balaton.

A tó, ami annyi történetet ismer, amiről annyi legenda szól. Amely mindenkinek mást jelent, más élményt, más csodát. Nosztalgikus érzések, régi nyarak emléke ez a tó nekünk, valami, ami csak a miénk maradt.

A „magyar tenger”, mint turisztikai célpont igénye, egészen a XIX. századig nyúlik vissza a történelemben. Jókai Mór, kedvelt írónk, már ennek a századnak a közepétől kétlaki életet élt: az egyik helyszín pedig nem más volt, mint Balatonfüred. A város, ahol ma már bárki meglátogathatja a Jókai villát, hogy kis ízelítőt kapjon az író életéből és napjaiból – a Balaton partján.

Nem csoda, hogy a nagy írót is elvarázsolta a hely – az 1890-es évektől fokozatosan, és egyre nagyobb ütemben fejlődött a tó partja. Egymás után épültek a villák, egyre többen érkeztek ide pihenni és feltöltődni. Ez igaz volt a déli partra, az északira – és természetesen a csodálatos nyugati régióra is. A Balaton legszebb települései ekkora már jól láthatóvá váltak – igaz, ekkor még csak az úri közönség számára inkább.

A tó nyugati csücskének ékköveként Keszthely ragyogott. Keszthely, ez a régi és csodálatos történelmű város, mely a 18. századtól volt a Festeticsek birtoka, és amelynek fejlődése az ezt követő századokban látványos volt és színes. Kultúra, oktatás és fejlődő idegenforgalom – ezek tették Keszthelyt a huszadik század elejének igazi pezsgő központjává a Balaton nyugati csücskében. Szállodák, éttermek épültek, villák sorakoztak a tó partján. Keszthely hangulatát még a huszadik század zivataros évei sem tudták soha igazán áthatni – a csodálatos város, a huszadik század utolsó évtizedeiben szerencsénkre újra teljes fényében tündököl.

Városok, kultúra és annak örökösei – a Balaton történetének felfedezni érdemes részeivé váltak. De maga a tó, mindenkinek mást jelent.

Valami személyeset.

De vajon mindezen a csodálatos történelmen túl, mitől válik személyes a Balaton?

Talán attól, hogy olyan örökség, ahonnan majdnem mindannyiunknak van emléke, olyan helyszín, amelyhez megannyi gyermekkori élmény kötődik. Lehetünk akárhány évesek: a Balaton mindenkinek az életében olyan varázslatos pillanatokat hagyott, melyek kitörölhetetlenek.

Lássuk csak, mik is lehettek ezek!

Az első táborozás – ha azt írom, Zánka, akkor a legalább kicsit „érettebb” korosztálynak bizonyosan eszébe jut boldog táborok emléke, amikor általános iskolás korukban, akár nagy létszámban is, életükben először távol a családtól nyaralhattak. A Balatonon. Fürdés, szalonnasütés, közös éneklések, programok.

Az első csók vagy első balatoni szerelem – nos, valljuk be, ez is hozzátartozott. Az pedig teljesen bizonyos, hogy ez olyan élmény, amely dobogós helyen van a nosztalgikus emlékeink között. Mindegy, hogy hány évesek vagyunk.  Vagy voltunk.

Az első családi nyaralás – újabb szép emlék. Hova is mentünk volna máshova, mint a Balatonra? Pár tíz évvel ezelőtt ugyanis még nem utaztunk nagy létszámban külföldre nyaralni, így a Balaton, mint helyszín teljesen egyértelműen az első helyen volt, ha az úticélokat kerestünk.

Az első hajókázás – a gyerekkori nyaralás legnagyobb élményeinek egyike. A hajóút, ami olyan volt, amilyet még nem éltünk át addig soha. Optimális esetben mindenki átvészelte rosszullét nélkül ezt a – legtöbb esetben Siófok-Balatonfüred-Tihany háromszögben értelmezendő – kalandot.

A Balaton.

Hogy mi is a legnagyobb varázsa?

Annyian megpróbáltak már erre válaszolni. Szerintünk pontosan az, hogy mindenkinek a saját élményét adja. Azt, ami csak az övé.

Önnek milyen élménye fűződik a Balatonhoz? Idézze fel nálunk, nosztalgiázzon és élje meg újra az élményeket a Balaton nyugati csücskében, a Kis Helikon Villában! Szervezzen családi ünnepet, unokatesós találkozót, vagy trombitálja össze egy hétvégére a barátokat és sztorizgassanak éjszakába menően! Bérelje ki az egész szállodát!